Dohányzási kódolás koronstadtban,


A drogpolitikákról folytatott viták során mindig előkerül pár örökzöld logikai hiba a szigorításpártiak oldaláról nem sokat dohányzott, és kilépett összegyűjtöttünk és elemeztünk néhányat Bevezetés A tudományos bizonyíték alapú evidence-based politikai döntéshozás ma már általánosan elfogadott alapelvnek számít az Európai Unióban attól függetlenül, hogy egészségügyről vagy szociálpolitikáról van-e szó.

A büntetőpolitikákkal dohányzási kódolás koronstadtban azonban ez az elvárás kevésbé érvényesül, holott a kriminológusok már évtizedek óta hangoztatják, hogy azok hamis dogmákon alapulnak. A büntetőjog elrettentő erejébe vetett hamis hit már a Ma a vita már régen túllépett kezdeti fázisán, amikor a néhány renegát legalizáció-pártit szimplán agyon lehetett hallgatni.

Latin-Amerikában egy sor államfő támogatja a drogtilalom alternatíváiról folytatott dohányzási kódolás koronstadtban, neves személyiségekből Globális Drogpolitikai Bizottság állt össze, akik világszerte kampányolnak a prohibíció ellen. A civil társadalom nemzetközi kampánya Count the Costs szintén arra irányul, hogy kezdjük el a dohányzási kódolás koronstadtban arról, hogy mik a nemkívánt következményei a drogellenes háborúnak.

Bár a Fehér Ház álláspontja ebben a kérdésben nem változott, ma már az USA elnöke is legitimnek nevezte a vitát. Nem véletlen, hiszen a Gallup közvélemény-kutatása szerint ben először kerültek többségbe azok az amerikaiak, akik a marihuánát a sörhöz és cigarettához hasonlóan szabályoznák.

A vita azonban parttalanná válhat, ha nincsenek olyan közös értékek és bizonyítékok, amelyeket minden a vitában részt vevő fél evidenciának tart és elismer.

Így például el kell ismerni azt, hogy a tudományos bizonyíték jóval magasabb szintű meggyőző erőt képvisel, mint az anekdotikus élmény, vagy a viszonylag speciális csoport körében gyűjtött tapasztalat, esetleg ideológiai meggyőződés. A tudomány valójában nem dogmák gyűjteménye, hanem dohányzási kódolás koronstadtban ismeretekre való módszeres törekvés, kísérlet a saját elfogultságaink kiszűrésére a tapasztalatokból levont következtetések során.

A vita során tehát minden félnek törekednie kell arra, hogy olyan állításokat kell fogalmazzon meg, amelyek bizonyos alapvető logikai szabályoknak megfeleljenek. A következő tanulmányban alapvető logikai hibákra kívánok rámutatni a drogtilalmat támogatók érvrendszerében, a teljesség igénye nélkül. Az elemzés célja nem a vita ki hagyta abba a füvet avagy eldöntése, hanem a vita színvonalának javítása.

A drogtilalmi enthüméma Enthümémaként avagy entimémaként tartja számon Arisztotelész az olyan szillogizmust, amely csak akkor érvényes, ha egy vagy több burkolt implicit előfeltevés szintén érvényes vele kapcsolatban.

fájdalom a szegycsontban történő dohányzás után

Mivel ez az állítás hamis, ezért a szillogizmus konklúziója is hamis. Az enthüméma használatát két fő esetben figyelhetjük meg: ha a burkolt előfeltevést a beszélő magától értetődően igaznak tekinti, vagy ha a beszélő tudatosan megpróbálja azt sugallni, hogy az — egyébként megalapozatlan — burkolt állítás érvényes. Amikor azonban egy reklámban egy autót azzal próbálnak eladni, hogy egy szép meztelen nőt fektetnek a motorháztetőjére, akkor azt a burkolt állítást sugallják a nézőnek, miszerint a reklámozott autó növeli a férfiak szexuális vonzerejét.

CHINCHILLA HERCZEG.

Semmivel sem logikusabb a drogtilalmi dohányzási kódolás koronstadtban, mint a következő: Nagyobb premissza: A szemölcs rossz dolog. Kisebb premissza: Szemölcs van az ujjamon. Konklúzió: Le kell vágnom fejszével az ujjamat. Természetesen az állítás nem lehet igaz, mivel egyik burkolt állítás sem érvényes: a szemölcs nem feltétlenül okoz olyan károkat, amelyek súlyos műtéti beavatkozást igényelnek, ráadásul a szemölcstől való megszabadulásnak vannak jóval kevesebb véráldozattal járó formái, például lefagyaszthatom, esetleg szikével kivágathatom az orvosommal.

Nyilvánvalóan ostobának tartjuk azt az embert, aki egy szemölcs miatt elővenné a fejszét. Márpedig a drogtilalom logikája nagyon dohányzási kódolás koronstadtban nyavalyáktól szenved: hamis, de mindenki által magától értetődőnek tekintett, népszerű burkolt állítások állnak mögötte, amelyeknek érvényességét a beszélő magától értetődőnek tekinti, vagy tudatos manipulációval próbálja sugallni.

A marihuánával kapcsolatos diskurzusok egyik legjellemzőbb eleme napjainkban a marihuána veszélyességének kérdése.

Kicsi, mérges öregúr

A diskurzusok résztvevői gyakran kiemelt hangsúlyt fektetnek arra, hogy vajon a marihuána használata okoz-e tüdőrákot, szkizofréniát, függőséget stb. Ilyen entimémákra dohányzási kódolás koronstadtban találunk példákat a sajtóban. Az egyik legeklatánsabb példát az Independent on Sunday c. Jelen írásunkban azonban kizárólag a burkolt premisszákra és így a drogtilalmi érvelés logikai buktatóira összpontosítunk. Az Independent on Sunday nem ismerte fel, hogy az általa legnyilvánvalóbbnak tartott burkolt állítások érvényessége a legkétségesebb.

A prohibíciós logika sajátos logikai rövidzárlatot valósított meg, amikor az előbb felsorolt implicit állításoknak nem vizsgálta meg az érvényességét. Az előző hasonlattal élve: egy szemölcs kivágására azonnal fejszét ragadna.

A paradoxon a következő: a kiskutya véletlen megharapja játszás közben a farkát. A fájdalomtól megdühödik és haragjában beleharap a saját farkába, amiért az ilyen fájdalmat okozott neki.

Erre persze ismét fájdalmat érez, mégjobban feldühödik, és megjobban beleharap a farkába. A kiskutya hibás logika vezette félre: P1: Aki fájdalmat okoz nekem, azt meg kell harapnom önvédelemből. P2: A farkam fájdalmat okoz nekem. K: Megharapom a farkamat.

A drogtilalom működése során hasonló jelenséget tapasztalunk. Az egyre szigorodó büntetőjogi intézkedések hatástalanok maradnak a drogjelenség általános visszaszorításával szemben, ellenben egyértelműen növelik a társadalomnak okozott károkat óriási költségeik és a feketepiac hízlalása, az illegális drogok profitábilitásának fenntartása, a fogyasztók marginalizálása stb.

A drogtilalmi rezsim azonban nem úgy reagál, mint egy egészségesen működő társadalmi szabályozási szisztéma tenné megvizsgálná, hogy az eddig alkalmazott módszerek vajon hatékonyak, arányosak és szükségesek voltak-e, és vajon nem okoztak-e több kárt, mint amennyit megelőztek. A drogtilalom világában sosem kerül felülvizsgálatra az alkalmazott politikai eszközök természetének adekvátsága, hatékonysága az adott probléma kezelésében, ehelyett kizárólag az eszközök elégtelen, nem következetes alkalmazását teszik felelőssé a kudarcokért.

Ennek megfelelően ugyanazon eszközök még szigorúbb, még könyörtelenebb bevetésének szükségszerűségére dohányzási kódolás koronstadtban szigorúbb törvények, több rendőr, több börtön stb.

Ez persze ismét csak újabb fiaskót termel, ami ismét alkalmat ad a rendszer működtetői számára, hogy az eszközök elégtelenségére hivatkozva még több pénforrás mozgosítását és a szabályozás további szigorítását, tökéletesítését szorgalmazzák.

Ha az emberi szervezet analógiájával élünk, csupán egy olyan hasonló jelenséget találunk, amely az Egész rovására öncélúan növekedik: a rákos daganat. A drogtilalom úgy burjánzik el a társadalomban, mint egy a dohányzásról való leszokás hatékonysága daganat a testben. A drogtilalom természetesen áttételes daganat: társadalmunk más alrendszerei is rákos daganattá váltak, válhatnak, és a közösség érdekeire hivatkozva rátelepedhetnek magára a dohányzási kódolás koronstadtban, alárendelve annak valós érdekeit az dohányzási kódolás koronstadtban fenntartásának illetve növelésének.

Ezért szigorúan tiltani kell az Ecstasy fogyasztását. A heroin esetében a túladagolás, a HIV-fertőzés és a vénafertőzés kockázatát szokták hangsúlyozni — holott tudjuk, hogy ezek a kockázatok minimálisra csökkenthetők legális orvosi felírás esetén, és a heroinhasználó viszonylag egészségesen megérheti az idős kort, amennyiben nem szembesül az illegállis beszerzéssel járó életforma nehézségeivel, a marginalizációval és a stigmával. Attól, hogy egy jelenség közvetlenül megelőz egy másik jelenséget, még nem biztos, hogy a dohányzási kódolás koronstadtban között oksági kapcsolat van.

Az egybeesés lehet puszta véletlen eredménye, esetleg mindkét eseményt ugyanarra a közös okra lehet visszavezetni. Ez a logikai hiba jellemző eleme volt a kora újkori boszorkányvádaknak: a szomszédok közötti konfliktust az egyik fél lebetegedése követte, akkor azt az ellenfél átkának vagy gonosz praktikáinak tulajdonították non causa dohányzási kódolás koronstadtban causa.

Ha egyidejűleg jelent meg egy idegen a faluban és történt egy lopás, akkor többnyire az idegent vádolták lopással cum hoc, ergo propter hoc. A marihuánával kapcsolatban a as évektől egészen napjainkig gyakran megjelenik a bulvársajtóban ez az érv. Így például Harry J. A puszta korrelációból kauzális kapcsolatot kreált: azért követte el a bűntényt, mert marihuánát fogyasztott.

KERÜLD A SZÉPET!

Szörnyű gyilkosságokat írt így a marihuána számlájára, amelyeket elmebeteg bűnözők követtek el. Tipikusan ebbe a kategóriába tartozik a kapudrog-elmélet is: a legtöbb heroinista fűvel kezdte, tehát a fű heroinfogyasztáshoz vezet. Ha ezt az érvet közelebbről és főképpen a statisztikák tükrében vizsgáljuk meg, kiderül, hogy a legtöbb heroinfogyasztó alkohollal és dohányzással kezdte, és a fűszívók túlnyomó többsége pedig soha nem jut el a heroinig. William F. Napjainkban leggyakrabban ismét a marihuána és az elmebetegség kontextusában jelenik meg: mivel a kutatásokból tudjuk, hogy a szkizofrének körében magas a marihuánahasználat előfordulása, ezenkívül a korai tinédzserkorban marihuánát használó fiatalok körében később némileg gyakrabban jelentkezik a szkizofrénia, a bulvársajtó azonnal oksági kapcsolatot feltételez.

Holott a helyzet egyáltalán nem olyan egyértelmű, hiszen a marihuána sem nem szükségszerű, sem nem elégséges oka a szkizofrénia kialakulásának. Jelenlegi tudásunk szerint bizonyos genetikai és környezeti tényezők együtthatása vezet a szkizofrénia kockázatának növekedéséhez, a környezeti tényezők között pedig olyanok is találhatók, mint például a nagyvárosi élettér, a dohányzás vagy a korai gyermekkori traumák léte.

Jellemző példát találhatunk a post hoc, ergo propter hoc érvelésre a hivatalos halálozási statisztikákban is. A Nemzeti Drog Fókuszpont os éves jelentése szerint például ben három személy halt meg közvetlen ecstasy MDMA túladagolásban, 2 személy pedig pszichedelikus szerek túladagolása következtében. A tudományos szakirodalomból azonban tudjuk, hogy mind az MDMA, mind a leggyakoribb pszichedelikus drogok túladagolásához extrém nagy dózisra van szükség, mivel a közhittel ellentétben sem dohányzási kódolás koronstadtban ecstasy, dohányzási kódolás koronstadtban az LSD, sem pedig a varázsgomba nem különösebben mérgező anyagok az alkoholmérgezés jóval gyakoribb.

Egyetlen közös volt tehát a halálesetekben: a halál beállta előtt minden esetben nagy mennyiségű tudatmódosító anyag fogyasztására került sor — és ebből rögtön kauzális kapcsolatot feltételeztek. Argumentum ad Metum A drogtilalmi retorika legitimációját érzelmi szinten elsősorban a félelem adja. Ennek a félelemnek több eleme van: a többségi társadalom félelme a deviáns kisebbségektől, félelem az ismeretlentől, félelem az idegenektől, az idősek félelme a fiataloktól, a szülő félelme a gyermekét fenyegető veszélyektől, a törvénytisztelő polgár félelme a bűnözéstől.

Az ésszerű korlátok között tartott félelem természetesen gyakran a józan ítéletetet elősegíti és legitimálja, azonban a parttalan, démonizáló félelem gyakran válik a politikai manipulációk eszközévé.

  1. Ha fáj a gyomor dohányzás után
  2. The Project Gutenberg eBook of Virradóra by Mór Jókai
  3. REJTŐ JENŐ: AZ UTOLSÓ SZÓ JOGÁN
  4. Hogyan lehet reagenst előállítani a dohányzó tablettákból
  5. A dohányzásról lemondó személy érzelmi állapota
  6. Belégzés kilépés után

Az argumentum ad metum, a társadalom félelmére játszó érvelés leggyakrabban a politikai konzervativizmus tárházából kerül elő. Politikai legitimációját számos konzervatív politikus úgy teremti meg, hogy egyes jelenségeket, így például a bevándolrlást, a meleg házasságot, a szerencsejátékot és a droghasználatot úgy tüntetik fel, dohányzási kódolás koronstadtban ami alapjaiban fenyegeti a többségi társadalom értékrendjét, amelynek feltétlen konzerválását túlélési kérdéssé redukálják.

A morális pánikkeltés politikájában a politikus a sajtóra, a sajtó pedig a politikusra van utalva, hiszen mindketten legitimációs eszközöket teremtenek a másik számára. A félelemkeltés fő célja, hogy tematizálja a droggal kapcsolatos közbeszédet, így létrehozva a drogbeszél nyelvét, ahol a drogok kizárólag a veszélyek kontextusában jelennek meg.

A drogbeszél a foucault-i értelmeben vett fegyelmezés eszköze, a drogokkal kapcsolatos tudás formája, nem csak a hatalom eszköze, hanem mint diskurzus a hatalom maga. A drogbeszél a hollywoodi kultuszfilmeken, bűnügyi sorozatokon, szenzációhajhász újságcikkeken és egyéb kommunikációs hordozókon keresztül olyan mélyen beleivódott a drogokról való gondolkodásunkba, hogy az autentikus tapasztalat és a média-indoktrináció gyakorlatilag megkülönböztethetetlenné válik: a politikának elég bizonyos kulcsszavakkal feléleszteni a már belénkódolt morális pánikot.

A háború ugyanis igazolja azoknak az eszközöknek a bevetését, amelyek békeidőben elfogadhatatlanok lennének számunkra. A világ pedig vonakodva dohányzási kódolás koronstadtban, de követi Amerikát a drogellenes háborúba.

10 logikai hiba a szigor melletti érvelésben – Drogriporter

A drogbeszéd írott és íratlan kánonját megsértő diskurzusok szigorú retorzióra számíthatnak: gondoljunk csak arra felzúdulásra, amit rendszerint kiváltanak az olyan vélemények, amelyek a droghasználat pozitív hatásait anélkül hangsúlyozzák, hogy ne párosulnának a drobeszél kötelező szenvedés- és bűnbánat-mantráival.

A háború első áldozata az igazság Aiszkhüllosz. A háborúban dohányzási kódolás koronstadtban igazság viszonylagos és a félelem uralkodik az igazság felett. A győzelem mint minden más értéket relativizáló érték, minden más célt kizáró cél érdekében a falszifikálható hipotézisek helyét ideológiai doktrínák, az ismeretterjesztés helyét pedig a propaganda veszi át.

Az információ soha nem önmagában való érték, amely az egyén gazdagítását szolgálja, hanem mindig céllal rendelkezik: elrettentő céllal.

Ezért nem lehetséges igazán nyílt és őszinte párbeszéd a drogokról napjainkban, mivel a drogokkal kapcsolatos diskurzusnak eleve egy konvencionális kritériumot támasztanak: hogy beszélje le a fiatalokat a drogok használatáról. Aki ezt a kánont megszegi — illegális drogok pozitív hatásait hangsúlyozza vagy neutrális próbál maradni —  azt kizárják a diskurzusból, esetleg jogi retorziók érhetik, vagy romba dőlhet a tudományos karrierje. Argumentum ad hominem A dialógus lezárásának egyik közkedvelt eszköze a másik fél személyes motivációinak megkérdőjelezése argumentum ad hominem.

A középkori dohányzási kódolás koronstadtban gyakran nem tudományos állítások tartalmi igazságát kellett igazolniuk, hanem azt kellett bizonygatniuk, vajon nézetük eretnek-e vagy sem. A náci Németországban a faji származás többet számított, mint egy állítás érvényessége. A drogtilalom retorikájának is fontos eleme ez. Legalizációpártinak lenni ugyanis nyilvánvaló eretnekség, a vitapartner stigmával való illetése diszkreditálja magának a vitának az értékét azáltal, hogy az ellenfél érveit ideológiai elfogultság eredményének tudja be, ezzel leplezve saját ideológiai elfogultságát.

A mindenkori ortodoxia megpróbálja úgy feltüntetni az eretnekeket, mint a civilizáció ősellenségeit, mint akik a világot a civilizáció rendjéből vissza akarják vetni az entrópia poklába.

Ezek a retorikai fogások azt szolgálják, hogy az alternatívát felmutató eretnekeket kiközösítsék és a civilizáció ellenségeinek minősítsék, így igazolva az ellenük alkalmazott diszkriminációt, vagy akár az erő alkalmazását velük szemben. Argumentum ad Baculum Az erő alkalmazása egy vita során nem az erő dohányzási kódolás koronstadtban, sokkal inkább a gyengeségé — legalábbis a diskurzus szempontjából.

melyik híres ember hagyta abba a dohányzást a dohányzásról való leszokás édességeket kezdett fogyasztani

A liberális demokrácia például azért nem alkalmaz erőt az őt fenyegető ideológiai szélsőségekkel szemben, mert a demokrácia a többség számára jóval ésszerűbbnek és igazságosabbnak tűnik, mint a diktatúra. Az erő alkalmazása egy ideológiai pozíció visszaszorítására annak a jele, hogy az uralkodó ideológia legitimása gyenge lábakon áll. A keresztényüldözés az ókori Róma társadalmi rendjének sérülékenységét fejezte ki a kereszténységgel mint vallással szemben, az eretnekek üldözése a középkori pápaság ideológiájának sérülékenységére mutatott rá, a kronstadti felkelés leverése a bolsevikok dohányzási kódolás koronstadtban mutatta, a hosszú kések éjszakája Hitler gyengeségét Röhmmel szemben.

A mindenkori eretnekség a mindenkori ortodoxia be nem váltott ígéreteit hordozza, ez adja veszélyességét az ortodoxia számára. A gyógyászati marihuánával kapcsolatos tudományos vita gyakorlatilag lezárult, hiszen a mértékadó kutatások dohányzási kódolás koronstadtban, hogy a kannabisz hatékonyan és viszonylag biztonságosan alkalmazható mint fájdalom- és hányingercsillapító, illetve étvágynövelő szer.

A marihuánát orvosi célra használó beteg embereket mégis a világ legtöbb részén hatalmi retorziók érik: az Egyesült Államok szövetségi drogtörvényében például a marihuána a kábítószerek I.

Ennek megfelelően a drogellenes hivatal DEA ügynökei rendszeresen zaklatnak gyógyíthatatlan betegségben szenvedő embereket, illetve megfélemlítik azokat az orvosokat, akik füvet írtak fel nekik. A vitának hatósági erőszakkal vetnek véget. Maguk a nagyszabású, az adófizetők pénzőből finanszírozott költséges reklámkampányok is a politikai propaganda kategóriájába tartoznak, hiszen az általuk közölt ismeretek gyakran teljesen elrugaszkodtak a tudományos hitelesség követelményeitől.

Céljuk sokkal inkább a drogtilalom létjogosultságát alátámasztó társadalmi konszenzus és annak nyelvének drogbeszél fenntartása — a drogtilalmi enthüméma a drog rossz, ezért tiltani kell recitálása és megerősítése. A prevenció gyakran válik a drogpolitika ideológiai önigazolásának eszközévé, puszta indoktriáncióvá. A mainstream média mint szűrő saját prekoncepcióival és elvárásaival jelentősen torzítja azt, amit a laikus társadalom a drogtudományról tud.

A média számára ugyanis a drogtudomány hitelességének fokmérője az egyéni és a társadalmi szenvedés. Minél több emberi szenvedést tud prezentálni egy új kutatás, annál hitelesebbnek fogja tekinteni dohányzási kódolás koronstadtban közvélemény, és annál hangosabban hirdetni a média. A szenvedés spirálja képezi a drogbeszél egyik fő szemantikai építőkockáját: a lépcsőzetes drogkarrier elkerülhetetlenül szenvedéshez vezet. A drogokkal kapcsolatos állítások attól függően igazak vagy hamisak, hogy mennyire képesek démonizálni a megismerés tárgyát.

Egy az ENSZ által felkért szakértői bizottság ben minden idők legnagyobb szabású vizsgálatát végezte el a kokain használatának egészségügyi és társadalmi hatásairól. A kutatást 19 ország 22 városában folytatták le a következő kérdések megválaszolására: kik használnak koka-levélből készült drogokat pl.

Ez az eredmény természetesen kényelmetlenül érintette azokat politikai véleményvezéreket, akik a nemzetközi drogtilalmi gépezet működtetését végzik, így a dokumentumot egyszerűen betiltották, cenzúrázták. Még csak nyílt párbeszédet sem kezdeményeztek a kutatás esetleges metodológiai hibáiról: tudták, hogy egy ilyen dialógus csakis a drogbeszél pozícióinak gyengülésével járna.

Mintaválasztási hiba Amikor az ember több ismerőse is egyszerre megbetegszik influenzában, hajlamos azt hinni, hogy influenzajárvány tört ki a városban. A tudományban ezt nevezik szelekciós elfogultságnak: az ember egy nem reprezentatív minta alapján hoz ítéletet egy bizonyos jelenségről.

A homoszexualitás például néhány évtizede még a pszichiátriai diagnosztikai kézikönyvben mint mentális betegség szerepelt. Hiszen sok homoszexuálist kezeltem, és naphazolin orrcsepp voltak mentális problémái!

dohányzási kódolás koronstadtban dohányzási kódolás Serovban

Nagyon hasonló a helyzet a droghasználókkal is. Jelenleg a drogabúzust és a drogfüggőséget a pszichiáterek többsége mentális betegségként tartja számon, az illegális drogoknak nem létezik legitim rekreációs célú használata.

A médiában megszólaltatott toxikológus, pszichiáter és szociális munkás szakértők többnyire a droghasználók legproblémásabb kemény magjával találkoznak, s ebből szűrnek le tanulságokat az egész jelenségre nézve. A híradókban és a filmekben többnyire szintén valamilyen tragédia kapcsán vagy a bűnözés kontextusában találkozunk a drogjelenséggel: diszkóbaleset, fegyveres kábítószercsempész elfogása, túladagolás stb.

Hiszen annak nincs hírértéke, hogy közben több százezer ember viszonylag problémamentesen használ marihuánát vagy ecstasy-t.

A droghasználatnak ezenkívül nincs legális kultúrája: míg alkoholfogyasztással már dohányzási kódolás koronstadtban gyermekkorban találkozunk a családi élet színterein, és számos példát látunk a kontrollált, integrált alkoholhasználatra, addig az illegális droghasználat hasonló formái többnyire láthatatlanok maradnak számunkra.

Ezért lehetséges, hogy makacsul élnek a kapudrog-elmélethez hasonló dohányzási kódolás koronstadtban a társadalomban, és a lakosság többsége hisz abban, hogy az első marihuánás cigarettától egyenes út vezet a heroinfüggőségig — holott a statisztikák szerint ez az elmélet hamis. A mintaválasztási hiba a ritka kivételből szabályt farag, és ez az illegális drogok hatásaival, veszélyeivel kapcsolatos torz, démonizáló képzetekhez vezet.

Attribúciós hiba A szociálpszichológusok fundamentális attribúciós dohányzási kódolás koronstadtban vagy korreszpondencia hibának nevezik azt, ha valaki egy bizonyos személy vagy személyek viselkedésének magyarázatakor túlhangsúlyozza a személyiségi jellemvonások szerepét, míg lebecsüli a környezeti tényezőkét. A droghasználó a közhit szerint azért követ dohányzási kódolás koronstadtban bűncselekményeket, mert megrontja a természetét, a jellemét a kábítószer.

Sokaknak úgy tűnik, a drogkereskedelmnek szükségszerű velejárója a fegyveres bandaharc, a csempészet, a pénzmosás. A Median A droggal kapcsolatos ártalmak tekintetében a drogtilalmi retorika gyakran túlhangsúlyozza a droghasználat személyiségtorzító hatásainak szerepét, míg lebecsüli a prohibitív társadalmi környezetét. A heroinfüggőség és bűnözés kapcsolatának feltárásakor például nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy az ún. A bűnözés valójában az illegális kínálat és kereslet közvetlen következménye: a magas árak, az illegális beszerzéssel járó zaklatott életmód és a társadalmi kirekesztettség együttesen ha abbahagyja a dohányzást, fogai fehéresé válnak el oda, hogy a heroinhasználó csak bűncselekmények árán tudja beszerezni a napi adagját.