Vitaly Melnikov, amikor abbahagytam a dohányzást


Anatolij Ribakov - Az Arbat Gyermekei

I lyenek a karjalaiak, más néven Vitaly Melnikov, akik Finnország keleti határának túloldalát lakják. Finn származásúak az inkeriek is. Az általuk lako terület a Szentpétervár északkeleti részétől a Finn-öböl partjáig húzódó keskeny sáv. Így jö létre a Szentpétervár, a későbbi Leningrád városa melle i, néhány százezer lakosú I nkeriföld [1].

  • Zeneakadémia Koncertmagazin /II by Zeneakadémia - Issuu
  • Anatolij Ribakov - Az Arbat Gyermekei - Free Download PDF
  • A szóda használata betegségek kezelésére.
  • Leszokni a dohányzásról és nem hízni nő
  • М-м.

A második világháború is hozzáadta a maga keserű tapasztalatait az inkeriek 4 történetéhez. Németország elfoglalta I nkeriföldet, s az o lakó embereket Finnországba telepíte ék át. Az inkeriek hallgatólagosan ígéretet kaptak, hogy biztos jövőjük lesz a majdani Nagy- Finnországban.

Azonban Finnország elveszte e a Szovjetuni ellen viselt háborút, és a békefeltételek kegyetlenek voltak. Haladéktalanul vissza kelle telepíteni minden eredetileg szovjet állampolgárt. Közel 60 inkerit kényszeríte ek vasúti vagonokba, és szállíto ak a Szovjetunióba.

Egyesek hamis személyi igazolványokkal biztonságba kerültek, vagy átmenekültek Svédországba.

A Szovjetunióban az inkerieke kegyetlen bánásmódban részesíte ék. Szé elepíte ék őket szerte az országban, de később visszatértek egykori o honukhoz közelebb fekvő területekre. Sokan Orosz-Karjalába költöztek mások Észtországba, megint mások pedig I nkeriföldre. Nagyjából 30 inkeri élt a lehetőséggel.

A szóda használata betegségek kezelésére. Kezelés szódabikarbóna. Természetes lúgosító szer

Sokuknak nem volt semmi kapcsolata a modern Finnországgal, már a nyelvet sem beszélték. Regényem főszereplője, Viktor Gornosztajev a Szovjetunióban születe és nő fel. Viktor Finnországba költözöés felve e a család régi nevét: Kärppä. Mintha egy sikethez beszélne, túlzo an is gondosan formálta ajkaival a szót, majd kirúzsozta magát, és újra megtornázta a ajkait. Sötétszőke, szépnek mondható nő volt, kora meghatározhatatlan. Sirje alaposan kifésülte félhosszú, amúgy is sima haját, csak a századik kefemozdulat után elégedve meg, majd elrejte e a hajzuhatagot egy vékony, zöld gyapjúsál alá.

Nyakig begombolta a kabátját, aztán egy kicsit hintázta a magát a lábán előre-hátra, Vitaly Melnikov gondolataiba merülve ugyanabban az ütemben pa intga a válltáskáján a csatot.

  • Зачем же это понадобилось?.
  • Egy hónappal később szédült a dohányzásról

Azután Sirje sóhajtokönnyedén és halkan, bőrkesztyűjét gondosan és elegánsan, egyesével ráhúzta ujjaira, és elindult. Az ajtóból még egyszer belepillanto a tükörbe — nem néze máshová sem az előszobában, sem az ismerőssé le házban, nem raktározta el a szagokat, és nem is hallgatózohogy füle apránként összegyűjtse a nappali állóórájának mély hangú ketyegését vagy a konyhai gépek zúgását.

Nem: csak huncutul belemosolygo a tükörbe, kissé félrehajto fejjel, mintha a saját viccén mulatna, vagy éppen egy rég elfelede kellemes amikor abbahagytam a dohányzást emlék juto volna eszébe.

Gondosan behúzta az ajtót leszokni a dohányozni nem tudok énekelni mögökulcsra zárta, búcsút ve a kellemesen száraz központi fűtéstől, mely mindig meg tudta óvni a kinti nedves hideg támadásától, és kisétált az udvarról az utcára, miközben csizmája csikorogva hagyta ott a hóban nyomait.

Figyelnie kellesemmi más feladata nem volt. Ezt parancsolta Karpov, és Vitaly Melnikov ígérte meg nek J ura.

A munka nagyon egyszerű volt — még J ura is valam komolyabb kihívásra vágyo volna. A földmunkáknál használt fülkét az ipari csarnokban irodának állíto ák fel, és J urának abban kelle ülni — ülni, termoszból teát inni, meg kenyeret, hozzá húskonzervet és csokoládét enni.

Ha nem gyújtod fel az egész épületet az éppen elég lesz — gúnyolódo Karpov. Fura egy főnök!

Szomszédnéni: Hogyan szokjunk le a dohányzásról?

Túl sokat neveteráadásul nagyon furcsán. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen csarnokot, amiben csak bádog meg beton van, nemigen lehet felgyújtani, ugyebár. Karpov addig hajtogatta ezt, míg Jura már majdnem kifakadt: — Jó, jó, persze, értem… J ura természetesen elaludt. Amikor felébredt, azonnal tudta, hogy a dolgok igencsak messzire szaladtak. És rossz irányba. Amikor abbahagytam a dohányzást csarnok ajtaja nyitva van, ugro amikor abbahagytam a dohányzást J urának, bár a gondolatai olyan merevek voltak, mint a fagyos hótakaró alól erőszakosan kirángato teherautó 8 sebességváltója, ahogy egyik fogaskerék a másik után keveri folyékony masszává a megszilárdult olajat.

Az olaj amorf anyag lenne? J ura furcsállta a gondolatot, amely számára az utolsó volt. És csodálkozohogy ilyen szót is ismer. J ura kisgyerekként sem álmodozo arról, hogy űrhajós lesz vagy tanár, vagy akár mozdonyvezető, netán sikeres bűnöző.

Mások mindig sokkal fürgébbek és élénkebbek voltak nála, meg erősebbek és agyafúrtabbak. És J ura maga is tudta ezt. Elég volt neki, ha rendszeresen megtömhe e a hasát, leküldhete egy-egy sört, olykor-olykor szerze nőt, no meg talált éjszakára egy fűtö szobában paplant és párnát. Karpov pedig az utóbbi években egész rendesen gondoskodo J uráról, akinek nemigen voltak nagy tervei a jövőre nézvést.

Hogyan vegye be

De azért úgy gondolta, ennél többet fog élni. Rosszul állt a szénája, nagyon rosszul. A kezében pedig, J ura homlokától alig félméternyire, egy pisztoly feketéllett. A falakat simára csiszolták, aztán fehérre meszelték, a szürke acélpolcok erősen tarto ák rajta magukat, a makulátlanul tiszta betonpadló pedig tökéletes egyenletességgel lejte az összefolyó irányába.

Fehér port mértek ki zacskókba, 9 összehegeszte ék a nejlonzacskók száját, majd az egészet alumíniumfóliába csavarták. Úgy dolgoztak, ahogy a futószalag melle szokás: mindenki csak egy mozdulatot végzeazt is hangtalanul, de roppant pontosan és hatékonyan.

És a munkásai szívesen engedelmeskedtek neki.

A megalakulása utáni első évben a kvartett első helyen végzett a Pekingi Nemzetközi Zenei Versenyen, és még ugyanabban az esztendőben egy másik földrészen is diadalmaskodott: a Melbourne-i Amikor abbahagytam a dohányzást Kamarazenei Verseny második helyezettjeként a közönségdíjat, valamint az egyik fődíjat is megkapta. A formációval azóta számos világhírű művész játszott együtt, és ezen a koncerten is amikor abbahagytam a dohányzást fiatal muzsikusgeneráció világhír küszöbén álló — vagy azon éppen túllépő — képviselőivel állnak színpadra. A norvég Vilde Frang mindössze tízévesen lépett fel először zenekarral, nem sokkal később már Mariss Jansons hívta meg szólistának, Nicolas Altstaedt, a német-francia csellista ma már szintén a nemzetközi zenei élet aktív szereplője; Gidon Kremer őt nevezte ki utódjául a Lockenhausi Kamarazene Fesztivál művészeti vezetői posztjára, s a következő évadtól átveszi a stafétabotot Fischer Ádámtól az Osztrák— Magyar Haydn Zenekar élén is.

Tudták, hogy a főnökük éles eszű, bölcs, sőt ravasz. Maradéktalanul meg is bízha ak benne, ami ebben a szakmában igencsak nagy ritkaság volt. Sokan kijátszo ák a szabályokat, átverték a társaikat, mások tévedésből őrült nagy kockázatot vállaltak — megint mások pedig maguk is belekeveredtek az üzletbe.

Nem úgy a főnök!

MattiRonka-AHatarjaro

Kereskede ő nővel, színesfémmel, fegyverrel éppúgy, mint útlevéllel és vízummal. Viszont mindig hangsúlyozta, hogy ez csak üzlet, biznisz, az áru pedig csak eladásra van nála.

De szeretjük a piknikeket Szovjet klasszikus fiai. Mi van, ha a barátaim isznak? Egyeztetnem kellett. Szinte mindenki ivott a színházban. Harminchat éves koráig rájöttem: ha hasonló életmódot követ, akkor hamarosan távozik barátaid után.

A saját feleség, a saját pisztoly és a saját papírok meg saját használatra. A kábítószereket sose próbálta ki, így tartotta természetesnek. Néha elmerenge magában, hogy mennyivel tisztább dolog pénzt rabolni vagy megfelelő mennyiségű árut raktározni, mint korbácsolós nőket közvetíteni, izomtömeget növelő hormonokat vagy éppenséggel az agyműködést megkavaró drogokat árulni… Ez utóbbiakat ő tényleg nem szere e.

A lóvé viszont egészen más összegben dőlt hozzá ezeken keresztül, mint a kisebb rablások után. Szállítás, csomagolás és raktározás, az egész logisztika Afganisztántól Oroszországig, majd tovább Tallinnba és onnan Finnországba — a gépezet olajozo an, csikorgás nélkül gördült fogaskerékről fogaskerékre.

És a mákültetvényeken learato ópium tiszta, szép heroinná Vitaly Melnikov.

A három hétemeletes épülettömb szorosan összeépült, az első homlokzatát fehér mázas csempével rakták ki. Szása Pankratov kilépett a házból, és balra fordult a Szmolenszk tér felé. Az Arbatszkij Arsz mozinál már ott sétálgattak karonfogva az arbati, a Dorogomilovszkaja és a Pljuscsiha utcai lányok; kabátjuk gallérját hanyagul felhajtották, ajkuk festett, szempillájuk felpödörített, tekintetük várakozó, nyakukban tarka kendő; ez az őszi divat az Arbaton. Véget ért az előadás, a nézőket az udvaron keresztül engedték ki.

Csendben maga elé dünnyögöbár éppen azt, hogy a szájára már nincs is máskor szüksége, csak Vitaly Melnikov eszik. A szónoklatnak tényleg Vitaly Melnikov volt más hallgatósága, csak a virágok és a fényképek; se macska, se kutya, még egy egérke sem volt — utóbbi persze szerencsére — az öreg házban. Megigazíto a a függönyöket, kezével kisimíto a az egyébként gyűrődésmentes, hímze abroszokat. Azon gondolkodott, kivigye-e a szőnyegeket, holott tudta, hogy nincs mit kiporolni belőlük.

A tűzhelyen mindig melegen tarto hatalmas fazékból forró vizet merítelehűtö e a hideg vizes vödörből, belemárto a a takarítóronggyá lefokozokopo vászontörölközőt, és elkezdte törölgetni a nem létező port a szobában elhelyezett fényképekről.