Éhség kilépés után


Éhség kilépés után evés fontossága elsődlegessé vált, az étel pedig konyhapult fölött kiadott gyógyszerré lett, mellyel elfoglalt életünk feszültségét és szorongását enyhítjük.

Étkezésünket számos különböző erő, többféle éhség vezérli. Mi történt felnőtté válásunk során, amitől természetes éhségünk és az evésben könnyen megtalált kielégülésünk összetett problémává vált? A válasz két részből áll.

éhség kilépés után

Először is, környezetünk olyan szokásokat tanított nekünk az evéssel és az étellel kapcsolatban, melyek nem hasznosak számunkra. Később az elménk átvette az irányítást a testünktől. A kisbabaként még meglévő intelligenciánk eltűnt szorongó nevelőink nyomása következtében.

Ahogy az irántunk érzett szeretet miattunk érzett szorongássá vált, az éhséggel kapcsolatos velünk született bölcsességünk és az evésben talált ártatlan élvezetünk kezdett háttérbe húzódni. Az irántunk éhség kilépés után szeretettől vezérelve tönkretették természetes étvágyunkat.

Még manapság is rengeteg gyerek éhen hal, szóval edd meg a sült húsodat! Bűntudatot éreztünk, hogy nem tudunk engedelmeskedni a szüleinknek, hogy nem tudjuk megbecsülni, amiért olyan keményen megdolgoztak, és hogy mi eszünk, miközben az esti híradóban éhező emberek arcát mutatják.

De rengeteg szomorúságot okozhat, ha középkorú éveinkben sem tudunk megszabadulni tőle. Hacsak nem vagyunk favágók vagy úszóbajnokok, könnyen lehet, hogy az étteremben kapott adagunk elfogyasztása kétszer annyi kalória bevitelével jár, mint amit egy nap éhség kilépés után tudunk égetni. Az étteremben felszolgált adagok mennyisége kettő-ötszörösére növekedett napjainkban a szüleink idejében felszolgált porciókhoz képest. Aggodalomra semmi ok. Meg tudunk szabadulni az otthonról hozott étkezési szokásainktól!

Éhség kilépés után meg a berögződött mintáktól! A tudatos jelenlét gyakorlásában benne rejlik a lehetőség, hogy megszabadítson minket a reaktív magatartás bensőnkben őrzött mintáitól.

A szüntelen éhség gyógyítása

El tudja hallgattatni bennünk a nemkívánatos hangokat és érzelmeket, amelyek eluralkodtak az étkezésünkön, és megváltoztatták, elrejtették előlünk az ételeink ízét, megfosztva bennünket születésünknél fogva megillető jogunktól: hogy egyszerűen együnk, miközben mélységesen élvezzük az evést. Legyünk tisztában azzal hogy miért is vagyunk éhesek! Miért van kedvünk enni? Mielőtt belekezdenénk az evés közben, a tudatos jelenléttel végzett munkába, először annak kell tudatára ébrednünk, mi késztet bennünket evésre.

A legtöbb ember azt mondja, hogy azért eszik, mert éhes. Amikor azonban megkérjük őket, hogy írják le, honnan tudják, hogy éhség kilépés után, összezavarodnak.

  • Miért éhezünk? Ismerd meg hogyan tudod legyőzni!
  • Mi az a mentális éhség?

Többfajta éhség létezik Egyebek között azért vannak az embereknek homályos elképzelései az éhségről, mert többfajta éhség létezik. Ezek mindegyike valós tapasztalat, s érzetekként, gondolatokként, sőt érzelmekként jelentkeznek a testünkben, az elménkben és a szívünkben. Például két napja nem ettünk. Vagy fáradtak, nyugtalanok, magányosak vagyunk. Néhány éhségtapasztalatunk nem is étel iránti éhség, de amikor ránk tör, tévesen evéssel próbáljuk csillapítani. Tudatos jelenléttel kibogozhatjuk és elválaszthatjuk egymástól az éhségnek ezeket a különféle tapasztalatait.

Csak ekkor válaszolhatunk rájuk megfelelő és egészséges módon. Az éhség legalapvetőbb fajtája fiziológiai. Testünk étel iránti igénye ez, mely akkor jelenik meg, amikor energiatartalékaink fogytán vannak, és sejtjeink több tüzelőanyagot kérnek, hogy melegen tartsanak bennünket, és biztosítsák túlélésünket. Például amikor fázunk, a testünknek égetni való kalóriákra van szüksége, hogy felmelegítsen bennünket. Általában éhesebbek vagyunk télen, és ilyenkor néhány kiló zsírt is felszedünk hőszigetelésképpen.

Meleg időben viszont elveszítjük az étvágyunkat, könnyű ételeket eszünk, és azzal is hűtjük magunkat, hogy leadunk néhány kilót. Ha képesek lennénk a vadállatokhoz hasonlóan érzékelni a pusztán sejtszintű éhséget, és hozzájuk hasonlóan válaszolnánk rá, akkor nagyon józan és közvetlen módon táplálkoznánk: amikor éhesek lennénk, ennénk, amikor nem lennénk éhesek, nem ennénk. Az élet roppant egyszerű lenne.

Élvezzük az étkezést! Az étkezés élvezetet jelent Az emberi lét szépsége abban rejlik, hogy több indíték vezérel bennünket annál, mint ami elég lenne a puszta túléléshez. Élvezetünket leljük az ennivalóban. Éhség kilépés után étel az érzékeink révén szólít meg bennünket, a szemünk, érzékeny orrunk, ízekre vágyakozó szánk vagy sóvárgó szívünk révén.

Amikor az érzékeink tevékenyek, reakciónk gyakran gépies: ételt helyezünk a szánkba. Azért, hogy ne vezessük félre magunkat, és teret biztosítsunk a változás lehetőségének, figyelmesen meg kell néznünk, mi történik lényünk legmélyén. tudunk az örökös éhségen felülkerekedni?

Számos előnyünk származik abból, ha életünk részévé tesszük a tudatos étkezést. Nemcsak könnyebben megtaláljuk az étellel kapcsolatos egyensúlyunkat és elégedettségünket, de az élet néhány legértékesebb leckéjét is megtanuljuk. Az üresség érzete teljesen rendjén való Úgy véljük, valami nincs rendjén, ha éhesek vagyunk? Vésztartalékként ennivalót tartunk a táskánkban, az autónkban, az irodai fiókunkban arra az esetre, ha korogni kezdene a gyomrunk?

Tudatos étkezés

Mintha kultúránkban nagyon kellemetlenül érintene bennünket az érzetek éhségnek vagy szomjúságnak nevezett összessége. Mindig kéznél van valami innivaló. Egész nap rágcsálunk valamit. Más szóval: próbáljuk betölteni az űrt.

Amikor tudatára ébredünk annak az intenzív energiának, amely e mögött a viselkedés mögött húzódik, fel kell tennünk a kérdést: Hajlandó vagyok üres lenni?

csehov, amikor abbahagytam a dohányzást

Ha éhesek vagyunk rögtön elindulunk egy gyors étterembe, vagy mi a legközelebb van. Ne tegyük! A gyomorban érzett üresség egész életünkre jellemző lehet Ez a kérdés nemcsak arra vonatkozik, hogyan érzi magát a gyomrunk, amikor legalább éhség kilépés után órán keresztül nem jutunk semmilyen rágcsálnivalóhoz.

Ez a kérdés az egész életünket érinti. Először vizsgáljuk meg a testi síkon az üresség kérdését.

  1. Frissítve:
  2. Kilépés a böjtölésből
  3. Mit tesz ilyenkor a dolgos, éhező ember?
  4. Extrém éhség — kövesd az éhséged!

Úgy eszünk, mintha félnénk attól, hogy üresek maradunk. Három teljes étkezésünk között rágcsálnivalókat vagy italokat fogyasztunk. Talán az egyetlen időpont, amikor nem eszünk vagy iszunk, de legalábbis nem gondolunk az evésre-ivásra, az, amikor szerelmeskedünk vagy alszunk.

Mitől félünk? Félünk az üres szánkban lévő éhség kilépés után Félünk az üres gyomrunkban éhség kilépés után érzetektől? Amikor megérezzük az üresség éhség kilépés után, rendszerint gyorsan munkába lendülünk, hogy véget vessünk nekik. Megállunk egy élelmiszerboltnál, egy gyorsétterem autós behajtójához száguldunk, vagy kávészünetet tartunk. Korábban nem ettünk egész nap Egykor az észak-amerikai emberek napjában háromszor étkeztek. Amikor ettek, leültek egy asztalhoz, és beszélgettek másokkal.

Voltak olyan négy-hat órás jól elhatárolható időszakok, amikor semmit sem ettek, sőt akár nem is ittak. Amikor végeztek az étkezéssel, visszatértek a munkájukhoz, az iskolai feladataikhoz vagy a játékaikhoz. Az iskolákban és a hivatalokban nem voltak étel- és ital automaták.

éhség kilépés után

A gyermekek zöme otthonról vitte az ebédjét. A folyamatos evés jelensége még nem létezett. Nem támogatta a környezet sem otthon, sem a munkahelyen, sem az iskolában. Amint egyre több nő kezdett dolgozni az otthonán kívül, és elterjedtek az előre csomagolt ételek, az egyadagos rágcsálnivalók is megjelentek a nagyáruházak és az élelmiszerboltok polcain.

Víz étrend 1-3 napig: böjt a vízen

Hacsak egy anya nem engedhette meg magának, vagy nem cigaretta spray-vélemények tudatában az ételek alacsony tápértékének, a gyerekek megkapták az előre csomagolt rágcsálnivalókat.

Mindenhol tudunk enni, hiszen a gyors éttermek tömkelege áll rendelkezésünkre! Manapság mindig és mindenhol ehetünk A folyamatos rágcsálás elterjedésével pedig mintha kényelmetlenül kezdtük volna érezni magunkat azokkal az érzetekkel, melyek az éppen semmit sem ízlelő szánkból és az üresen pihenő gyomorból erednek. Amint megnyíltak a gyorséttermek autós kiszolgálóablakai, elkerülhettük az otthon és a munkahely közötti ingázás közben ránk törő éhséget.

Amint a nagy áruházak bevezették, hogy székeket és asztalokat tettek a finomságok pultja mellé, elkerülhettük az élelmiszer vásárlása közben esetleg megjelenő éhséget. Amikor a személyes vizes palackok szükségessé váltak ahhoz, éhség kilépés után túléljünk egy kétutcányi sétát, elkerülhettük azt az érzést, mely akkor jelenik meg a szánkban, ha öt éhség kilépés után nem kap semmilyen folyadékot.

Rendjén valónak találjuk magunkban az üresség érzetét? Vigaszt nyújt számukra. Amint tanulmányozni kezdik a tudatos étkezést, talán azt fedezik fel, hogy amikor üresnek érzik magukat, félelem jelenik meg bennük. Úgy találhatják, hogy azért esznek és éhség kilépés után egész álló nap, hogy elkerüljék ezt az érzést. Fogságba ejti őket az a vágyuk, hogy állandóan úgy érezzék, tele van a szájuk és a gyomruk. Evés után hányhatnak, hashajtót vehetnek be vagy beöntést adhatnak maguknak, hogy kiürítsék a testüket, és megszabaduljanak a telítettség érzésétől.

Őket az ejtette fogságba, hogy idegenkednek a teltség érzésétől. Őket a tudatlanságuk ejti foglyul. Gyomrunknak is kell a pihenés!

Szerző: Horváth Ágnes alvástréner Sze 15, alvászavarokátalvási zavarokhormonok és alvászavarok Nincsenek hozzászólások Alvajárók, alvaevők Nem viccelek, de hogy még komolyabb legyen, elmesélem, velem mi van. Először is, ha szerencsém van, felébredek hajnalban arra, hogy farkaséhes vagyok, mardos a gyomrom az éhségtől. Hogy ez miért szerencse?

Ezért ne együnk folyton! Ha folyton eszünk és iszunk, gyomrunk és egyéb emésztőszerveink sohasem pihenhetnek. Ha sohasem engedjük meg magunknak, hogy valóban éhesek legyünk, akkor egyre kevésbé élvezzük az ételt. Hát nem különös ez? Azt hisszük, hogy ha többet eszünk, jobban is fogjuk élvezni, de ez nem igaz. Akkor leljük leginkább örömünket az evésben, amikor megengedjük magunknak, hogy igazán éhesek legyünk, majd időt szánunk arra, hogy lassan és figyelmesen együnk.

Miért tölt el félelemmel éhség kilépés után az üres száj vagy gyomor? Mert azt hisszük, a túlélésünk függ attól, hogy tele vagyunk-e.

Pedig az egészség és a hosszú élet attól függ, hogy engedjük-e a szánknak és a gyomrunknak, hogy éhség kilépés után legyen és pihenjen. Újra felmerül a kérdés: Testi, mentális és spirituális egészségünk érdekében hajlandók vagyunk-e üresek lenni?

Az üresség megtapasztalása a testben és az éhség kilépés után Üljünk le meditációs ülésbe reggel, mielőtt bármit ettünk vagy ittunk volna. Rendjén való, ha megmossuk a fogunkat, vagy iszunk néhány korty teát vagy vizet, de ne egy egész csészével vagy pohárral. Irányítsuk az éberségünket a légzésre, ott, ahol legtisztábban érezzük a légzés érzeteit. Irányítsuk az éberségünket éhség kilépés után testre.

Vannak olyan helyek a testünkben, melyeket üresnek érzünk? Az üresség érzetei kellemesek, közömbösek vagy kellemetlenek? éhség kilépés után

A kutatások azt mutatják, hogy a kalóriakorlátozás számos állat életét meghosszabbítja, éhség kilépés után emberek esetében pedig nyilvánvaló jótéteményekkel jár az egészségre. Megjelenik-e bármilyen késztetés, éhség kilépés után megváltoztassuk az üresség érzeteit a testünkben? Vannak olyan helyek a testünkben, melyeket telinek érzünk? A teltség érzetei kellemesek, közömbösek vagy kellemetlenek? Megjelenik-e bármilyen késztetés, hogy megváltoztassuk a teltség érzeteit a testünkben?

Most irányítsuk az éberségünket az elmére Képeljük el úgy az elmét, mint egy tágas, üres szobát.